Kossuth Lajos
(1802 – 1894)
„Monokon születtem, amott a szerencsi hegy tövében, ahol a rege szernint Árpád a honalapítás első áldomásait megüllötte.”
1802. szeptember 19-én Monokon született Kossuth Lajos, a magyar történelem egyik legnagyobb formátumú politikusa, a reformkori liberális ellenzék és az 1848-49-es szabadságharc vezéralakja, aki emigrációból írt leveleivel és röpirataival egészen a századfordulóig és sok szempontból- napjainkig döntő befolyást gyakorolt a magyar politikai életre és közgondolkodásra.
Kossuth Lajos egy kisnemesi família gyermekeként látta meg a napvilágot, apja Kossuth László a monoki Andrássy uradalom ügyésze és a vármegye lajstromozója volt. Kossut édesapja nyomdokain haladva szintén a jogi pályát választotta. Édesanyja Weber Karolina, testvérei: Kossuth Zsuzsanna, Kossuth Emilia, Kossuth György, Kossuth Lujza, Kossuth Karolina, Kossuth Simon. Felesége Meszlényi Terézia Johanna dunántúli ősrégi nemesi római katolikus meszleni Meszlényi család sarját. Házasságukból három gyermek született, Kossuth Ferenc, Kossuth Vilma, Kossuth Lajos.
Magyarországon 1848. március 15-én kitört a forradalom, mely később szabadságharcba fordult. A küzdelem célja a Habsburg Birodalomtól való függetlenség kivívása volt. Az országgyűlés Kossuth hatására megszavazta a forradalmi átalakulás eredményeit rögzítő törvényeket, és kikényszerítette Bécs hozzájárulását. Az első független – Batthyány Lajos vezette – kormányban Kossuth pénzügyminiszter lett. Nevéhez fűződik az önálló magyar pénz megteremtése Javaslatára az országgyűlés a védelem megszervezésére megválasztotta az Országos Honvédelmi Bizottmányt.
A Batthyány-kormány lemondása után a Honvédelmi Bizottmány gyakorolta a végrehajtó hatalmat, Kossuthot elnökévé választották. A szabadságharc idején szervezte a hadsereget, megteremtette a nemzeti ellenállás gazdasági, társadalmi és politikai feltételeit. Kezdeményezésére mondta ki Debrecenben az országgyűlés 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozatban a Habsburg-ház trónfosztását. Kossuthot ugyanakkor kormányzó-elnökké választották. A szabadságharc végső szakaszában nem tudott úrrá lenni az orosz beavatkozás miatt romló hadi helyzeten. 1849. augusztus 11-én átadta a hatalmat Görgey Artúrnak, aki később letette a fegyvert.
A szabadságharc bukása után Kossuth emigrációba kényszerült. Külföldön sem tett le a magyar függetlenség megvalósításáról. Számos országban megfordult, hogy támogatást szerezzen a magyar ügynek. Ezek közül leghíresebbek az Angliában és az Egyesült Államokban tett körútjai. Erőfeszítéseit nem koronázta siker, a magyar függetlenséget nem sikerült megteremtenie. A Habsburg-uralkodóházzal történt kiegyezéssel (1867) nem értett egyet, a magyar függetlenségi jogok feladását látta benne.
1894-ben hunyt el Torinóban.